A Lévay József Református Gimnázium épülete
A gimnázium főbejárata
Emléktábla
Ezután sétáltam egyet a környéken, megnéztem a szomszédos Hermann Ottó Múzeum épületét (sajnos jelenleg nem működik), aztán pedig elindultam fel a lépcsőn, az Avasi templom felé. Először a temetőt néztem meg, amely a templom körül, a hegyoldalon terül el.
Hermann Ottó szobra a múzeum előtt
Az Avasi templom és az oda vezető lépcsősor
Kilátás az Erzsébet térre
A temető bejárata
Az óratorony
Balra az óratorony, jobbra a templom
A templom város felőli bejárata
Díszes kerítésoszlopok
Balra a fürdő kupolája
Papszer utca
A gimnázium épülete az Avasról
A múzeum bejárata
A híd az Erzsébet térre vezet
Szinva-patak
A híd díszes korlátjának részlete, háttérben a gimnázium és a múzeum
Ezután végigsétáltam a főutcán, vissza a buszállomás felé, közben lefényképeztem azokat a szép épületeket, amiket szilveszterkor kevésbé szép időben láttunk. Az első az Almássy-kúria, amely eredetileg barokk stílusban épült, de későbbi átépítésekor romantikus részleteket is kapott. Legszebb része a kőkeretes kapuzat. Egy időben itt működött a Miskolci Nemzeti Kaszinó, amely később a színház épületébe költözött.
Almássy-kúria
Ezután a Biztosító palota épülete következett, amely a Dőry-kúria nyugati szárnyának helyén épült 1867-ben, a kétemeletes épület már akkor is kiemelkedett a környezetéből (akkor még főleg földszintes házak álltak itt). Jelenleg a Vám- és Pénzügyőrség működik benne.
Biztosító palota
Közvetlenül mellette áll a az egykori Dőry-kúria, Miskolc legrégebbi emeletes kőépülete, amely a 18. század elején már biztosan állt. A családnak a Sötétkapu túloldalán is állt egy háza, de azt 1955-ben lebontották. A Dőry-családnak nagy szerepe volt abban, hogy Miskolc áttért a református hitre, támogatták a Rákóczy-szabadságharcot, állítólag maga a fejedelem is megszállt a házban, sőt itt volt a főhadiszállása. Az épület ma már nem szimmetrikus, a nyugati szárnyát ugyanis lebontották, a helyén épült fel a Biztosító palota. Hogy visszaadják az épület eredeti ritmusát, a földszinti üzletek kirakatához a kapubejáróhoz hasonló kőkereteket építettek.
Dőry-kúria
A Kossuth utca sarkán áll a Hotel Pannónia, melynek helyén egykor a tapolcai apátság kúriája állt, valószínűleg már a 15. században. Vendégfogadóként és elárusítóhelyként is működött, így ez volt Miskolc legrégebbi fogadója és kereskedőháza. Az épület többször leégett, árvíz is pusztította, helyén a 19. század végén épült fel a ma is álló szálloda, földszintjén kávézóval és étteremmel. 1949-ben államosították, tiszti szállóként, majd áruházként hasznosították. 1999-ben olasz üzletemberek vették meg az épületet, akik háromcsillagos szállodát rendeztek be benne.
Hotel Pannónia
Sötétkapu
A következő érdekes épület a Majzler-ház, ami neogót részletekkel épült, érdekes a "tudoríves" kapubejárója és a homlokzat áttört díszítése. A telken korábban több kisebb ház is állt, a mai épületet egy zsidó orvos építtette, a tulajdonos családja az emeleten lakott, a hátsó, körfolyosós részen bérlakások voltak, a földszinten pedig üzletek, eredetileg szabóság és divatüzlet, majd drogéria és utazási iroda, de működött itt több újság szerkesztősége is.
Középen a Majzler-ház
Ezután a Weidlich-palotát néztem meg, amely 1911-ben épült, szecessziós stílusban, tervezője Hajós Alfréd cége volt. Építtetője egy gazdag kereskedő, akinek fűszerüzlete, a Fekete Kutya, az épület földszintjén, a jobb oldalon működött.
Weidlich-palota
Ezután megnéztem a Miskolci Nemzeti Színház gyönyörű épületét, amely 1857-ben épült, klasszicista, helyenként romantikus stílusban, ezzel az ország (mai területének) első kőszínháza lett. Első igazgatója Latabár Endre volt, de játszott itt Déryné Széppataki Róza is. Érdekes, hogy az épület tetején látható kis torony valójában tűztorony, amely a biztonságot szolgálta. Az utcára kinyúló kocsialáhajtót többször is le akarták bontani, szerencsére mégis megmaradt.
Miskolci Nemzeti Színház
A színházzal szemben áll a Takarékpénztár épülete, amely 1880 körül készült el, működött benne ügyvédi iroda, orvosi rendelő, órás, utazási iroda és ékszerüzlet. Az épület hátsó része a Szinvára néz, ahol egy étterem nyílt.
A Takarékpénztár épülete
Emléktábla a színház falán
Jókai és felesége emléktáblája
Déryné utca, háttérben a Minorita templom
Ezután lesétáltam a Szinva partjára, néhány étterem már kitette az asztalokat, a napfényben kicsit másképp nézett ki ez a rész, mint a szilveszteri ködben. A Szinva-teraszt egyébként 2005-ben alakították ki az addig itt működő autóparkoló helyén, azóta a miskolciak kedvenc tere lett. (Még korábban itt lakóházak álltak, amelyeket az 50-es években romboltak le, hátsó frontjuk a Szinvára nézett, állítólag akkoriban úgy nézett ki ez a rész, mint Velence!)
Szinva-part
Szinva-terasz
Visszamentem a főutcára, lefényképeztem még néhány szép házat, például a a Három Rózsa Szálló rózsaszín épületét, melynek helyén mindig is szálloda állt. Az elsőt 1767-ben építették Kurta fogadó néven, a mai épület a nevét a homlokzat tetején található rózsás rizalitról kapta, amely nemcsak a saroképület tetején, hanem mindkét utcai homlokzaton látható. 1934 óta már nem szállodaként működik, boltok, kávézók működnek benne, többek között itt volt Miskolc legrégebbi kávézója, és a ma is működő, híres Fehér Kígyó Gyógyszertár is.
Három Rózsa Szálló
Ezután a Szentpáli utcán végigsétáltam az 1912-ben épült, érdekes nevű Az Istenszülő Elhunyta És Mennybevétele Székesegyházhoz, ezzel szemben volt a Búza téri piac és a buszállomás.
Szentpáli utca
Székesegyház
A fél kettes busszal indultam Abaújszántóra, három előtt néhány perccel meg is érkeztünk. Abaújszántó kb. 3000 lakosú város a Tokaji borvidék egyik fontos települése.
Állítólag a Hegyalja határa a két Sátor-hegy (Abaújszántó és Sátoraljaújhely).
Források:
